Most arról szeretnék írni hogyan kell úgy blogolni hogy azt élvezze is az ember. Persze mint mindenhol az életben itt is vannak bizonyos elvárások.. vagyis pont hogy nincsenek csak az ember szánt szándékkal görget maga elé képzeletbeli akadályokat és vár el magától dolgokat, amiknek következtében ez az ártatlan hobbi nem okoz sok örömöt.
Nem munka, hobbi!
Tizen-huszonéves fiatalok vagyunk, van millió egy jobb dolgunk is mint az interneten írogatni a dolgainkat. Mindenkinek van egy oka miért kezdett bele, mindenkinek van egy oka hogy miért szerette meg. De arra oda kell figyelni hogy ne legyen az senkibe hogy nekem muszáj írnom. Miért? Mi történik akkor ha éppen nem írok? Semmi az égvilágon. Ha most neked jobban esik mást csinálni, csináld azt, ha valamit meg kell csinálnod ne emiatt dobd félre. Senki egy lyukas garast nem fizet azért hogy te a netre írogatsz, senki nem vár el semmit, mindent a saját szórakozásodra csinálsz. Nincsenek kötelezettségeid és senki nem kérhet számon rajtad semmit.
JAJ DE HÁT A LÁTOGATÓIM!
Ha kevés van az a rossz, ha túl sok akkor az a rossz. Mindennek megvan az árnyoldala. Sokan úgy érzik (akár jogosan is) hogy fontos hogy sok látogatójuk legyen, mert értékelik a munkájukat, tipikusan vannak olyan oldalak amik úgymond közérdekűek, és a munkáidat másoknak szánod és ha nincs senki akkor megfordul az ember fejében hogy minek is csinálom? És mondom jogosan. De ácsi, blogokról beszélünk. Mégis mennyire jó az hogy az életedet, a privát dolgaidat naponta 200-an olvassák? Mindenkinek ezt kell átgondolni. Egy blogot 90%ban magadnak csinálsz, mindenkinek megvan rá az oka miért, de magának csinálja. Ha magadnak csinálod akkor mit érdekel hogy 5 vagy 50 ember olvassa. Ez is egy olyan szikla az ember görget a saját útjába. Erre annyi lenne a jó tanács, gondold át hogy miért csinálod, mennyire érdekel a látogatószám, és azt hogy mennyire kéne. Ez a Gportál, itt konkrétan egymást látogatják az emberek, ha megszeretnek odaszoknak ennyi, de azért nem kell rágörcsölni nem kell folyton ezért teperni.
Stresszelés a témán
Ha már azon gondolkodsz hogy mit írj, és hogyan akkor ott már gondok vannak, és vissza is kanyarodtunk az első problémához. Ha olyanról próbálsz írni ami nem érdekel, nem érint, nem értesz hozzá, az nem csak a végeredményben látszik meg hanem te magad is érzed az alkotási folyamat során. Akkor ott állj. Az lehet hogy gondolkoznod kell miről írj és kezdhetjük elölről az egész múzsakutósdit, de ez teljesen rendben van, nem pattognak ki csak úgy az emberek fejéből az ötletek. Csak attól intelek óvva titeket hogy ne görcsöljetek rá az egész dologra, ne alakuljon ki az a stresszhelyzet hogy úristen nincs miről írnom, vagy úristen ehhez mit írjak. Csak minden ami jólesik és amikor jól esik. Pont.
Te érezted már valaha hogy nem boldogít a blogolás? Érezted már tehernek? Sikerült megbirkózni a dologgal, és ha igen hogyan?
|